Összes mutatása

Sóvárgás az édesre és a sósra

Sóvárgás az édesre és a sósra

Érezted már, hogy szinte leküzdhetetlen módon vágysz valami édességre vagy éppen egy pár sós falatra? A feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának köszönhetően jellemzően sok kalóriát, de kevés mikrotápanyagot viszünk be a szervezetünkbe. Az eredmény a folyamatos sóvárgás a különböző ízek (tápanyagok) iránt, végső soron pedig az elhízás.

Mondani szokás, hogy a testünk egy szentély. Ha ez így van, akkor az is igaz, hogy egyre nehezebben találjuk meg a szentélyünkhöz vezető utat.

A testünk mindig figyelmeztet bennünket a szükségleteire: éhesek és szomjasak vagyunk, vagy éppen elfáradunk. Ilyenkor eszünk, iszunk vagy alszunk, és elvileg a dolog ilyen egyszerű.

A modern étkezési szokások viszont felborították ezt az egyensúlyt. A feldolgozott, egészségtelen (gyorséttermi) ételek sok kalóriát tartalmaznak, de nincsenek bennük úgynevezett mikrotápanyagok. Ezek elsősorban vitaminok (például az A-, B-, C-, D-, E-, valamint K-vitamin), ásványi anyagok (mint a kalcium és a foszfor), illetve nyomelemek (mint a vas, a cink, a szelén vagy a mangán). A mikrotápanyagok nem szolgáltatnak energiát, de alapvető segítő faktorai az anyagcsere működésének.

Amikor makrotápanyagokat viszünk be a szervezetünkbe, akkor energiaforráshoz jutunk, de ez a hosszú távú működéshez nem elegendő.

Mindegy, hogy fehérjéről, szénhidrátokról vagy zsírról beszélünk, ez mind csak a makrotápanyagokat jelenti. Ha például egy sportoló csak egészséges fehérjeturmixokat fogyaszt, azzal még nem pótolta a különböző mikrotápanyagokat, csak a szükséges energiaforrást biztosította a szervezete számára. Az egyik leggyakoribb hiba a diétázás során, hogy a fehérje, a szénhidrát és a zsírok mennyiségére koncentrálunk, és elfeledkezünk a mikrotápanyagok pótlásáról.

Ezért nem hasonlítható össze az Ambronite vagy a Satislent fogyasztása egy fehérjeturmixéval. Az Ambronite és a Satislent ugyanis amellett, hogy biztosítják a megfelelő energiaforrásokat, mikrotápanyagokkal is feltöltik a szervezetet.

Nem meglepő tehát, hogy egyre népszerűbbé válik az az elképzelés, hogy a vágy, ami a feldolgozott ételek irányába visz el, nem is az adott élelmiszerre vonatkozik. Sokkal inkább valószínű az, hogy a szervezetünk egy bizonyos tápanyag hiányára hívja fel a figyelmünket.

Ilyenkor nagy hiba az étkezést jutalmazással párosítani!

Például, amikor édesre vágyunk, akkor természetesnek vesszük, hogy valami cukros finomsággal, mondjuk egy kis fagylalttal elégítsük ki a szükségletünket. Ilyen az is, amikor a sós ételek iránti vágyódásunk miatt benyomunk egy zacskó csipszet.

Ezek a feldolgozott élelmiszerek természetesen csak ideig-óráig bizonyulnak elégségesnek, és nagyon nagy árat kell fizetnünk a fogyasztásukért. Nem csupán a nadrágunkat kell bővebbre cserélnünk, de olyan betegségek kockázatának is kitesszük magunkat, mint a cukorbetegség.

Az alábbiakban végigvesszük a sóvárgás 5 típusát, és azt is, hogyan kerülheted el ezeket.

Sóvárgás a sósra

A só (nátrium) elengedhetetlen a túléléshez, így veleszületett ösztönünk, hogy sót keressünk. Néha a só iránti vágyódás egyszerűen csak tényleg a só iránti vágy. Ez egy elég egyszerű eset, általában akkor következik be, ha sokáig edzettünk a melegben, vagy az étrendünkben nincs elég nátrium.

De ahelyett, hogy rögtön a csipsz felé nyúlnánk, válasszunk olyan ételt, ami hasznos is a szervezetünknek. Ilyen lehet az olívabogyó, a zeller vagy a paradicsom is. De akár egy csipet Himalája- vagy tengeri só is tökéletesen alkalmas a nátrium pótlására.

Sóvárgás a sós ételekre

Más esetben a só iránti sóvárgás eredhet a minket ért stressztől. A stressz hatására felborulhat a szervezet víz- és elekrolit-egyensúlya (1, 2). Ilyenkor ahelyett, hogy este elkezdenénk kilószámra tömni magunkba a különféle sós ételeket, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig a napunkat. Vajon felelhet-e a sóvárgásunkért a stressz, ami napközben ért bennünket?

Egy nehéz nap után érdemes egy kis időt magunkra szánni, hogy normalizálódjon a hormonszintünk, amire nincs is jobb megoldás, mint egy kis meditáció vagy egy pihentető alvás.

Ezenkívül érdemes és fontos is figyelnünk arra, hogy megfelelő vitaminokkal, ásványi anyagokkal támogassuk a mellékvesénk helyes működését. Ilyen például a B-vitamin, amihez a legkönnyebben banánból, avokádóból, leveles zöldségekből vagy akár tengeri halakból is hozzájuthatunk.

Sóvárgás az édesre

Az édes ételek iránti vágyunk az egyik leggyakrabban jelentkező sóvárgás. Legtöbbször a cukor addiktív jellegének köszönhető, de köthető a tápanyaghiány egyik formájához is.

A csokoládé iránti vágy eredhet magnéziumhiányból. Erre a legjobb megoldást az étcsokoládé jelentheti, lehetőleg 85% feletti kakaótartalommal. De ugyanennyire hasznos még a teljes kiőrlésű gabona, a lenmag, a diófélék és egyéb magok, vagy a különféle zöldségek is (3).

A desszertek olyan típusú ételek, amikben egyaránt megtalálhatóak a finomított szénhidrátok és a telített zsírsavak is (például a fánkok, torták vagy bármilyen péksütemény). Ha ilyeneket fogyasztunk, a szervezetünk elkezd dopamin hormont termelni, ez okozza az ilyen ételekre adott pozitív válaszreakciónkat.

Sok esetben az omega-3 zsírsavakkal csökkenthető az ilyen típusú ételek iránti vágy. Az omega-3 pedig megtalálható például az olajos halakban és a lenben, de egy kis mozgás is segítségünkre lehet. Az aerob típusú gyakorlatok hatására dopamin, endorfin és szerotonin hormonok szabadulnak fel, ami eufórikus érzést hoz létre.

Sóvárgás az édesre

A szénsavas italok utáni vágyakozás, eltekintve magától a szomjúságtól, utalhat kalciumhiányra is (habár az információink kicsit szűkösek ezen a téren). A megfelelő kalciumszint fenntartásához pedig jó választás lehet a leveles zöldségek, a szezámmag, a hüvelyesek és a nyers tejtermékek, sajtok fogyasztása.

A finomított szénhidrátok, mint például a tészta, a fehér kenyér utáni sóvárgás krómhiányt jelenthet. A króm megtalálható a sörélesztőben, az édesburgonyában, a leveles zöldségekben, az almában, a fahéjban és a fekete borsban is. A króm segít szabályozni a vércukorszintet, így az inzulinérzékenyeknek fontos erre odafigyelniük.

Sóvárgás a zsíros ételekre

A zsíros ételek utáni vágyakozást kétfelé lehet osztani. Az egyik a vörös húsok iránti, a másik pedig a különböző sajtfélék iránti vonzódás.

Sóvárgás a zsíros ételekre

A vörös húsok esetében a sóvárgás vashiányt jelenthet. A vashiányra megoldás lehet a hüvelyesek, a leveles zöldségek, a szilva és az étcsokoládé fogyasztása is. Célszerű C-vitaminban gazdag ételeket fogyasztani, hogy ez segítse a vas felszívódását (4).

A sajtról már beszéltünk a kalciumhiány kapcsán, de a sajt utáni vágyakozás jelentheti a fontos zsírsavak hiányát is. Az omega-3 zsírsav megtalálható a fent említett ételekben, a tengeri halakban, a lenmagban, chiamagban, valamint diófélékben vagy más magvakban is.

Sóvárgás a stimulánsokra

A különböző stimulánsok utáni vágyódásért a modern élet gyors tempóját tehetjük felelőssé.

A kávé a vashiány mellett összekapcsolható a kénhiánnyal is (5). A kén megtalálható a brokkoliban, a kelkáposztában, a fokhagymában, a hagymában, a babban és a tojásban is. Ezek fogyasztása segíthet a napi elfogyasztott kávémennyiség csökkentésében is.

Sóvárgás a kávéra

Az alkohol utáni vágyakozás nemcsak abból eredhet, hogy egy fárasztó stresszes nap után szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. Jelenthet akár alacsony vércukorszintet vagy glutaminhiányt is, de ezt könnyen orvosolhatjuk akár egy kis babbal vagy céklával.

A sóvárgás a különlegesre

Ha valaki úgy érzi, hogy neki „mindent meg kell kóstolnia, különben kimarad valamiből”, az hosszú távon problémákat okozhat. Ma nagyon népszerű lett az elfogyasztott különlegességek megosztása a különböző közösségi hálózatokon. Ez is növeli a sóvárgást, és sokan érezhetik azt, hogy nekik is posztolniuk kell valami „finomat és szépet”. Mint annyi minden mást, ezt sem érdemes túlzásba vinni.

Sóvárgás a különlegesre

Az ilyen sóvárgásokat vasveszteség is okozhatja, amit könnyen csillapíthatunk hüvelyesekkel, leveles zöldségekkel, szilvafélékkel vagy étcsokoládéval.

Az okosételekről

Mialatt a tipikus fogyókúrás készítmények csak nehezen feldolgozható energiaforrásokat tartalmaznak, és ezzel hosszú távon kiéheztetik a szervezetet a különböző tápanyagokra, addig az okosételek úgy használhatóak az étkezések helyettesítésére, hogy közben a szervezetet mind makro-, mind pedig mikrotápanyagokkal feltöltik. Ha ez a téma érdekel, akkor nézz szét a márkáink között.

Források:

1. A stressz hatása a szervezet víz- és sóegyensúlyára

2. Aldoszteron: elektrolit-egyensúly és a só iránti sóvárgás

3. Az édesség iránti sóvárgás az ásványi anyagok hiányának köszönhető?

4. A tápanyagok hiánya okozza az étel iránti sóvárgást?

5. Mit jelent valójában a sóvárgás?

A cikkhez alul tudsz hozzászólni, és mások hozzászólásait is ott olvashatod.

Ha tetszett a cikk:

Feliratkozás a magazinra

Ha nem szeretnél lemaradni a következő cikkről:


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.