Ha sok a túlóra, ha még lefekvéskor az ágyban is a munkahelyi problémákon törjük a fejünket, ez intő jel lehet. A folyamatos nyomás és megfelelési kényszer kihat egészségünkre és a magánéletünkre.
A munka-magánélet egyensúly megteremtése egyaránt fontos fizikai és mentális egészségünk számára, valamint családunk számára. Talán sokan nem gondolnak bele, de a túlzásba vitt munka rombolólag, kontraproduktívan hathat karrierünkre is, mivel csökken a munkahelyi teljesítőképesség a fokozott munkaáradat miatt. Ez az egyensúly azonban nem azt jelenti, hogy minden nap szigorúan ugyanannyi időt töltünk el munkával és magánéleti teendőinkkel, hanem arra kellene törekednünk, hogy minden elvégzendő dologra maradjon időnk és energiánk.
A munka-magánélet egyensúly mindenki számára mást jelent. Az igények generációk és nemek között is eltérnek. Például a baby boomer generáció tagjai hosszú munkaórákat dolgoznak, mert amikor ők beléptek a munkaerőpiacra teljesen mások voltak az elvárások, mint egy mai munkahelyen. A nemek közti eltéréseket vizsgálta egy 2017-es tanulmány, amiből arra lehet következtetni, hogy a nők több házimunkát végeznek, mint a férfiak, akkor is ha magas beosztásban dolgoznak. Ebből adódik, hogy számukra nehezebb lehet kialakítani a munka-magánélet egyensúlyt. Ezek mellett pedig a munkavállalói elvárások olyan események hatására is változhatnak, mint például a koronavírus- járvány.
Legtöbbször azok körében bomlik meg a munka-magánélet egyensúly, akik szeretik a munkájukat, elkötelezettek szakmájuk iránt és úgy gondolják, hogy fontos amit csinálnak. Brigid Schulte egyik interjúalanya úgy fogalmazott, hogy ha mindenki utálná az állását, sokkal könnyebb lenne a munka-magánélet egyensúly megtartása.
Miért fontos az egyensúly kialakítása?
Egy az Ocupational Medicine-ben megjelent 2017-es tanulmány kimutatta, hogy azok a résztvevők, akik több munkaórában dolgoznak, azoknak rosszabb a mentális egészségük (szorongás és depresszióra utaló jelek). Emellett nagyobb valószínűséggel fordulnak elő esetükben alvászavarok, amit a egy 2016-ban publikált tanulmány is megerősített, ahol többek közt a munkáltatói támogatás hiánya és az inszomnia kialakulásának kapcsolatát vizsgálták. Emellett a tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a munkahelyi túlterheltség hozzájárul a nyaki fájdalmakhoz, valamint a váll-hát-és derékfájdalmakhoz.
A University College London kutatói a túlzott munka és a kardiovaszkuláris betegségek között keresték a kapcsolatot. Azoknál, akik heti több mint 55 órában dolgoztak nagyobb valószínűséggel merültek fel ilyen problémák.
Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség 2013-as felméréséből kiderül, hogy a magyar munkavállalók 52%-a gyakran találkozik munkahelyi stresszel. A nők, a 35-45 éves korosztályba tartozók, a részmunkaidőben dolgozók és az egészségügyi dolgozók esetében ez gyakoribb (kb. 60-65%). Az 55 év felettiek tapasztalják a legkevesebb munkahelyi stresszt.
De mit tehetnek a munkavállalók a munka-magánélet egyensúly megteremtéséért, ha a vállalatok nem nyitottak a változásokra, vagy nem képesek megfelelően kezelni a felmerült dolgozói problémákat?
- A munka és a magánélet teljes elválasztása nem feltétlenül jelent megoldást. Ha valamilyen oknál fogva nem tudjuk időben befejezni a munkát, akkor frusztráltnak érezhetjük magunkat, azonban – bizonyos keretek között – ha megengedjük magunknak, hogy például az esti órákban válaszoljunk egy-egy e-mailre vagy megtervezzük a másnapi teendőinket, úgy rugalmasabban állhatunk munkánkhoz és magánéletünkhöz is.
- Ne legyenek irreális elvárásaink. Nem valószínű, hogy mindig fenn tudjuk tartani a munka-magánélet egyensúlyt, egyes időszakokban több időt tudunk magunkra fordítani, máskor pedig a munka követel nagyobb figyelmet.
- Próbáljunk meg erősségeinkre fókuszálni. Nem kell mindig minden téren helyt állnunk. A legjobb teljesítmények elérése érdekében használjuk ki erősségeinket, és koncentráljunk azokra a területekre, ahol pozíciónkból adódóan még fejlődnünk kell.
- Tekintsünk a szabadidős tevékenységekre ugyanolyan kötelező feladatként mint a munkára, így ösztönözve magunkat arra, hogy mindenképp időt szenteljünk nekik. Például az „el kéne menni edzeni” helyett „ma még el kell mennem edzeni”.
Mindezek ellenére Brigid Schulte szerint a megfelelő egyensúly kialakítása nem mindig oldható meg kizárólag az egyén szintjén vállalati támogatás nélkül. Az egészséges munka-magánélet viszony a munkáltatók számára ugyanolyan fontos, mint a munkavállalóknak, hiszen ezáltal képes növelni a dolgozói hatékonyságot. Ebből adódóan ha úgy érezzük, nehézségeink adódnak ilyen téren, érdemes lehet a problémáinkat jelezni a vezetőség felé is.
Kiemelt kép: Olia Danilevich fotója a Pexels oldalról